A háromnapos út első állomása az egykori nógrádi megyeszékhelyre, Balassagyarmatra vezetett, ahol elsőként a Vármegyeházát látogattuk meg, amelynek udvaráról a méltán híres balassagyarmati börtön is látható volt, ahol napjainkban is közel hetven rab tölti büntetését. Ezt követően a Palóc Múzeum, illetve a Skanzen került terítékre, végül a napot szentmisével zártuk a helyi Szentháromság plébániatemplomban. Balassagyarmat plébánosa, Dr. Stella Leontin kanonok úr – aki korábban már tartott lelkigyakorlatot nálunk Körmenden – régi ismerősként köszöntötte és navigálta a körmendi kolpingosokat. Szállásunk az egykor a városban aljegyzői tisztséget is betöltő Madách Imréről elnevezett Kollégiumban volt.

A második napon Hollókőt céloztuk meg, ahol az előző naptól eltérően ezúttal a nap nyitányát jelentette a szentmise, melyet Richárd atya a helyi Szent Márton templomban mutatott be. Ezután idegenvezetés kíséretében körbejártuk és felfedeztük az UNESCO Világörökségét is képező falut, illetve annak házait, majd megtekintettük a Falumúzeumot, a Tájházat és a Babamúzeumot is. Végezetül a bátrabbaknak lehetőség nyílt még a hollókői várat is bebarangolni, majd Szécsény felé vettük utunkat, ahol az 1705-ös országgyűlés épületét vettük szemügyre.

Zarándoklatunk zárónapján Vácra utaztunk át, s mivel érkezésünkkor már csupán fél óra volt hátra a 10 órakor a Székesegyházban kezdődő püspöki miséig, ezért az eredetileg délre a helyi piarista templomba tervezett szentmise helyett a Beer Miklós püspökatya (és természetesen lelki vezetőnk, Richárd atya) által koncelebrált istentiszteleten vettünk részt. Prédikációjában a püspökatya említést tett a Kolping mozgalom, illetve a mai Kolping Családok előfutárainak tekinthető KALOT-ról, illetve a KALÁSZ-ról is. Később végül mégis ellátogattunk a Szent Anna Piarista Templomba, ahol fakultatív jelleggel be lehetett kapcsolódni az éppen akkor zajló szentségimádásba, illetve amelyet ugyancsak idegenvezetéssel mutattak be vendéglátóink. Kalandos utat követően sikerült az ebéd helyszínét megközelítenünk, majd ebéd után lehetőségünk volt egy kis Duna-parti sétára is. Délután még körbenéztünk az éppen ez időben zajló Váci Világi Vigadalmon is, ahol különböző kulturális-, illetve gasztronómiai programokon lehetett részt venni, majd testben talán fáradtan, de lélekben és élményekben gazdagon indultunk és tértünk haza szülő-lakóvárosunkba.

Szöveg: Simonits Ádám sajtófelelős

Fotó: Bedőcs Gyula