A bő húsz kilométeres távot ez évben is a Körmend–Magyarnádalja–Vasalja–Pinkamindszent–Moschendorf–Maria Weinberg útvonalon tettük meg. Bár az időjárás nem könnyítette meg a dolgunk (napközben a nagy hőség, a hazaút utolsó kilométerein pedig a nagy viharral fenyegető, végül csak szemerkélőre forduló eső), azonban még ez sem szegte kedvét a közel hetven fős menetnek.

Zarándoklatunk első megállója az elmúlt évekhez hasonlóan idén is Magyarnádalján volt, ahol egy rövid fohász erejéig állomásoztunk egy családi emlékhelynél, majd folytattuk utunkat Vasalja felé. Itt szendvicsekkel és frissítővel vártak minket, majd a csatlakozókkal kiegészülve tovább haladtunk Pinkamindszent felé, ahol szintén alkalom nyílt a szomjoltásra és ahol újfent gyarapodott zarándokcsoportunk. A határon átlépve Moschendorfon keresztül vezetett az utunk, s így értünk körülbelül fél tizenkettő magasságában Maria-Weinberg-re, ahol személyautóval érkező zarándoktestvéreink már terített asztallal fogadtak minket.

Az ebédet követően délután egy órakor ünnepi szentmisén vettünk részt, melyet – a még néhány napig Körmenden tevékenykedő indiai misszionárius – Tete Remis atya mutatott be, Császár István püspöki helynök úrral, Dr. Gyürki László nyugalmazott pápai prelátus úrral, valamint Nagy Gábor és Óra Krisztián káplán atyákkal koncelebrálva. Nagyboldogasszony ünnepéhez közeledvén az énekek a Magyarok Nagyasszonyának dicsőítéséről szóltak, az istentisztelet zárásaként pedig felcsendült a magyar himnusz, valamint ősi néphimnuszunk, a Boldogasszony Anyánk is.

A szentmisét követően hazafelé vettük az irányt, és a fiatalok vezetésével idén is a legkülönbözőbb ifjúsági és Taizé-énekektől kísérve indultunk vissza Körmendre, ahol az otthonmaradt kolpingos testvéreink agapéval vártak haza bennünket. Szerencsére a nagy vihar csak ezután csapott le a városra, így a Jóisten kegyelméből Égi édesanyánk oltalmazó palástja alatt fejezhettük be zarándoklatunkat.

Simonits Ádám

sajtófelelős