Zarándoklatunk első állomása Kunszentmárton volt, ahol a helyi plébániatemplomban mutattunk be szentmisét, majd ezt követően felkerestük a Vérző Homlokú Szűzanya búcsújáró kegyhelyet, mely vendéglátóink jóvoltából ebédünk elfogyasztásának is helyszínéül szolgált. Délután Csongrád felé vettük az irányt, és előbb a Tari László múzeumot tekintettük meg, később pedig – a kollégiumi szálláshely elfoglalását követően – lehetőség nyílt a régi belváros bejárására egy könnyű séta keretében. Vacsoránkat a Mozi-menza étteremben fogyasztottuk el, majd az est további részében a szabad foglalkozás szellemében a város felfedezésére indultunk.

Másnap reggel 8 órakor szentmisével nyitottuk a napot, melyet Remis atya a csongrádi Nagyboldogasszony templomban mutatott be. Az istentisztelet után Ópusztaszert céloztuk meg, hogy a honfoglalást megelevenítő, világhírű Feszty-körképet és a hozzá tartozó parkot tizenöt év után újra megcsodálhassuk. Ebédre már ismét Csongrádon voltunk, ahol az első naphoz hasonlóan ugyancsak a Mozi-menza étteremben étkeztünk. A délutáni szabadprogram keretében opcionális jelleggel lehetőség nyílt a hőséget enyhítendő gyógyfürdős, illetve a Tiszában való hűsítő fürdőzésre. A második napi estebédet szintén Csongrádon költöttük el, majd az este folyamán a felsőoktatási ponthatárok napvilágra kerülése után az ünneplésé volt a főszerep.

A harmadik nap Szentest vettük célba, ahol reggel 9 órakor szentmisén vettünk részt a Szent Anna templomban, majd ezt követően a város – különböző hazai és nemzetközi támogatások segítségével újjávarázsolt – pompás főterét sétáltuk körbe. Bár a szentesi nevezetességek belső megtekintésére azok zárva tartása miatt nem nyílt lehetőség, a főtéri-belvárosi látvány némi kárpótlást nyújtott a hiányosságokért. Ebédünket a Főnix étteremben és sörözőben fogyasztottuk el, majd utunkat Hódmezővásárhelyen folytattuk, ahol a Szentháromság és a Szent István király templomokat szerettük volna megnézni, azonban újfent zárt kapuk fogadtak minket, így itt sem jártunk sikerrel. Helyettük ugyanakkor látogatást tettünk Magyarország első Emlékpontjában, amely az 1945 és 1990 közötti szocialista rezsim hatását és tapasztalatait mutatja be a város és a helyi lakosok szemszögéből. A múzeumlátogatás után hazafelé vettük az irányt, és a solti vacsora után már csak a dinnyéjéről méltán híres Cecén tartottunk egy huzamosabb szünetet.

Hazautunk ez évben is imádságosan és énekesen telt, este pedig valamennyien fáradtan bár, de spirituális-intellektuális élményektől felfrissülve érkeztünk haza Körmendre.

Simonits Ádám

sajtófelelős

Köszönetünket fejezzük ki a Magyar Kolping Szövetségnek a kirándulásunkhoz nyújtott anyagi támogatásért.

Nagy Lajos elnök