20 éves a Körmendi Kolping-család

2011. december 10-én, szombaton ünnepelte Kolping-családunk megalakulásának huszadik évfordulóját. A jubileumi napon színes programok várták a meghívottakat és érdeklődőket, melyek révén betekintést nyerhettek az egyesület két évtizedes munkásságába. A közel hetven jelenlévő között – a körmendi kolpingosok mellett – szép számmal képviselték magukat a szombathelyi, a zalaegerszegi, valamint a lenti Kolping-közösségek is.

1991. december 1-jén – a Körmendi Katolikus Legényegylet jogutódjaként – 29 alapító taggal, Vas megyében elsőként alakult meg a Körmendi Kolping Család, azzal a céllal, hogy a mozgalom atyjának, Adolf Kolpingnak művét az ezredfordulón is megvalósítsa, értékeit megőrizze, hagyományait továbbörökítse. Az egyesület tagjai mind vallásukat gyakorló családok: férfiak, nők és fiatalok. Két évtized alatt Kolping-családunk komoly társadalmi szerepvállalásra tett szert: kiállítások, előadások, jótékonysági célú programjaink mellett farsangi bálokat, zarándoklatokat-kirándulásokat, ifjúsági napokat, adventi koszorúkötést is szervezünk, melyek iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Emellett még számos egyéb program is színesíti tevékenységi palettánkat, melyekkel az emberek és a társadalom javát törekszünk szolgálni.

A jubileumi Kolping-napon visszatekintettünk az elmúlt húsz évre, s kifelé, más Kolping-családok számára is reprezentáltuk tevékenységünket. Az ünnep szentmisével vette kezdetét, melyet Dr. Gyürki László pápai prelátus, egyesületünk tiszteletbeli prézese, Németh Zoltán körmendi plébános, jelenlegi prézes, valamint Kiss György káplánatya celebráltak, s amelynek során elhelyeztük – a szombathelyi Kolping-családdal egyetemben – a megemlékezés szalagjait a zászlónkon.Az istentiszteletet követően a Közösségi Házba vonult az ünneplők népes tábora, ahol Nagy Lajos elnök, valamint Szabó Ferenc alpolgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután megtekintettük az elmúlt húsz év legfontosabb eseményeit összefoglaló vetített képes prezentációt Kárnics Ferencné kommentárjaival, melyet Nagy Nóra készített. A nosztalgia után az alsó szintet vettük birtokba egy háromfogásos ebéd erejéig, majd ezt követően Dr. Gyürki László prelátus úr előadását hallgathatta meg a nagyérdemű. A referátum után kiállítás nyílt a Közösségi Ház felső szintjének kistermében „Kolping-élet Körmenden” címmel, amelyen a legényegylet és a jelen kor relikviái láthatók. A jubileumi Kolping-nap a körmendi kolpingos fiatalok adventi zenés-verses műsorával zárult.

Simonits Ádám

Dr. Gyürki László tb. prézesünk szentbeszéde az ünnepi Kolping-szentmisén.

Szentbeszéd a körmendi Kolping ünnepen

(2011. dec. 10.)

Meghatódva gondolok arra a 20 év előtti decemberi vasárnapra, amikor a rendszerváltás után, szinte az elsők között 1991. december 1-jén alakult újjá a Körmendi Katolikus Legényegylet utódjaként most már, mint Kolping Család. A Szombathelyi Egyházmegyében elsőként, az országos sorrendben 32. a Körmendi Kolping Család. Ennek 20 éve.

Városunk elődei ugyanis nagyon korán felismerték Kolping Adolf eszméinek időszerűségét és már 1895-ben megalakították a Katolikus Legényegyletet.

A Kolping Család „naplóját” forgatva érdemes fölidézni, milyen színes is egy katolikus világi közösség élete és munkálkodása Körmend városában. Hogyan találnak egymásra a tagok, miért érzik jól magukat az összejöveteleken, miért vonzza zarándoklatuk, vagy kirándulásuk a kívül állókat is, hogy szinte évről-évre örömmel csatlakoznak hozzájuk.

A Kolping Családban folyó életről lehetne szólni csak rövid mondatokban:

Az összetartó erő a tagok számára a rendszeres havi összejövetel. Szentírásolvasás, beszélgetések, örömteli találkozás. Sok szép ünnepe volt 20 év alatt a Kolping Családnak.

Testvérvárosi kapcsolatok születtek Kolping családokkal, főként a Schlüchtern-i Kolping Családdal. Többször jártunk náluk, ők még többször voltak a mi vendégeink.

Képviseltette magát a Körmendi Kolping Család az ifjúsági világtalálkozókon: Párizsban, Rómában, Torontóban, Kölnben és az idén Madridban.

Igyekeztünk találkozni a szomszéd Kolping Családokkal zarándoklatok és kirándulások során évről, évre. Kulturális élet folyt a Kolping Családban: kiállításokat szerveztünk, előadások hangzottak el. Meg kell említeni a karitatív tevékenységet és nem utolsó sorban a vidám és nívós Kolping bálokat.

Ezekről képekkel illusztrált előadásban hallunk majd bővebben a szentmise utáni összejövetelen.

Hálaadó ünnepi szentmisénken és megemlékezésünkön Adolf Kolping időszerűségéről, jelenről és jövőről szóljunk.

Boldog Adof Kolping az "Advent embere": 1813. Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, december 8-án született, és 1865. december 4-én halt meg Kölnben. Boldoggá avatása óta – 1991. október 27-én – ezen a napon ünnepli őt az egyház.

Két világnézetről kell szólni:

Adolf Kolping kortársa volt Karl Marxnak, sőt, egymás közelében éltek.

Marx az osztályharc ideológiáját hirdette, ebben látta a munkásság felemelkedését. Adolf Kolping e helyett keresztény szociális mozgalmat hirdetett és szervezett. A lecsúszott iparosok és a szörnyű munkásnegyedekben kóborló munkás fiatalok ezreit mentette meg az elzülléstől. Szervezetei, munkásotthonai egész Európában áldást jelentettek.

Amikor a Marx nevével fémjelzett szocialista kísérlet kudarca kiderült, többek között Marx szobrai is ledőltek szerte Közép- és Kelet- Európában. Kolping képe pedig akkor emeltetett magasra a Szent Péter-bazilika homlokzatán boldoggá avatásakor 1991. október 27-én.

A Szentatya a boldoggá avatási beszédében feltette a kérdést: Mi következhet a világot nyomorúságba döntő kommunizmus összeomlása után? A pápa szerint a helyes irányt, a politikai és társadalmi felelősségvállalás irányát Adof Kolping adta meg az elkötelezett keresztények számára.

Mi tekinthető a kolpingi eszmény legfontosabb elemének?

Míg Marx a proletariátust célozta meg, Kolping a polgári középréteget választotta. A Koping által alapított katolikus legényegyletek négyes jelszava így szólt:

Először: légy kiváló a szakmádban, hiszen erkölcsileg jót csak független ember tud tenni. Ez anyagi függetlenséget is jelent, aminek pedig legfontosabb garanciája a szakmai kiválóság és a tisztesség!

Másodszor: legyen példamutató a családi életed. Legyen szent a házasság. Élj családodért, gyermekeidért. Légy felelős szülő. A jövő nemzedéke a te kezedben van, felelsz érte. A szétzilált családokat látva, ma talán ez a legfontosabb üzenete Adof Kolpingnak.

Harmadszor: légy felelős állampolgár. Isten egy közösségbe helyezett, amelyért szintén felelős vagy. Kötelességed törődni ezzel. Nem engedheted meg, hogy ennek irányítása nélküled történjen és rossz irányba menjen. Benedek pápa egy ünnepi ülés résztvevőihez intézett beszédében hangsúlyozta: különösen fontos, hogy a keresztény családok ismét főszereplőkké váljanak a társadalomban.

Negyedszer: légy elkötelezett a hitben. Természetesen ez utolsón alapszik az első három.

Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy jelenlegi nyomorúságunk oka, hogy az emberek többsége hátat fordított a tízparancsolatnak és a kereszténységnek. Ma is helytállók Kolping eszméi. Különösképpen állíthatjuk, hogy a kommunizmus nem tudott volna teret nyerni, ha a keresztények következetesek a keresztény életben.

Sajnos azt is látjuk, hogy a rombolás tovább folytatódik. Akik ma család- és életellenes tendenciákat erősítenek, könnyítik a kábítószer, a bűnözés terjedését, azok saját nemzetünk jövője ellen tesznek. Figyelmen kívül hagyják az első három parancsolatot, amelyek Istenre vonatkoznak, de szűklátókörű ostobák, ha nem fogják föl, hogy a többi hét az egészséges, életképes társadalom alapelveit fogalmazza meg. Ezek nélkül nem lehet egy társadalmat felépíteni.

Meg kell kérdeznünk milyen állapotban van ma Magyarországon a polgári középosztály, amelynek megerősítéséért Adolf Kolping fáradozott és Marx elveivel szemben ezt tűzte ki célul? Megállapíthatjuk, hogy a mi középrétegünkből azok vészelték át a kommunista évtizedeket, akik nem a pártkönyvnek, hanem szaktudásuknak és szorgalmuknak köszönhették az egzisztenciájukat. Az ilyet lehet képzett polgárnak nevezni, aki attól polgár, hogy művelt, képzett és saját maga irányítja jövőjét. Kolping eszménye szerint az tartozik a középréteghez, aki nem gazdag ugyan, de nem is kiszolgáltatott, mert nemcsak arra képes, hogy megteremtse a saját egzisztenciáját, hanem arra is marad nemcsak anyagi, de lelki energiája, hogy a közjóért tegyen valamit. Sajnos, ez a középréteg van ma legnagyobb veszélyben.

Fölmerül a kérdés, hogyan látjuk a jövőt?

Oswald Spengler 1917-ben, a Nyugat alkonya című művében kimutatta, hogy az emberi civilizációk emelkedés után eljutnak a zenitre, amelyet aztán hanyatlás követ. Ma a hanyatlás eltéveszthetetlen jeleit látjuk Európában. Az évezredek óta itt élő népek biológiai ereje megtört, abszolút számuk csökken, a többiekhez viszonyított arányuk romlik. A társadalmi termelő potenciál fenntartása céljából érkezett bevándorlók kerülnek helyettük domináns helyzetbe. Ez a kultúra változását, jelesül az iszlám előretörését is jelenti. Ki kell mondanunk: keresztény Európa már nem létezik, a kereszténység itt kisebbségbe került. Nemcsak a kommunizmus irtó hadjárata miatt, hanem a gyakorlati materializmus "sikeressége" következtében is. Ilyen körülmények között hajlanánk arra, hogy sötéten lássuk a jövőt. Kolping azonban, akinek idejében ugyancsak visszaszorított volt a kereszténység, azt mondta: Nem rossz kiindulási helyzet ez! Az egyház esélyei általában olyankor voltak jók, amikor anyagilag szegény, politikailag elnyomott helyzetben volt. Mivel pedig hisszük, hogy az emberiség történelme Isten kezében van, azt is hisszük, hogy megfordulhat ez a romló tendencia.

Európa újra evangelizációra szorul. Adolf Kolping példája segíthet minket ennek megvalósításában. Szentatyánk november 26-án fogadta az Egyesült Államok püspöki konferenciájának húsz főpásztorát, s az új evangelizáció témájáról is szólt hozzájuk. Kiemelte, hogy drámai társadalmi és vallási átalakulások sürgőssé teszik az új evangelizációt. Aggasztó összeomlás tapasztalható a társadalmi élet intellektuális, kulturális és erkölcsi alapjai szintjén. A széleskörű társadalmi változások következtében növekszik a helykeresés, a bizonytalanság, különösen a fiatalok körében. Elsősorban ők szorulnának rá az újra evangélizációra, mint Kolping idejében. Az evangelizáció nem egyszerű feladat; önmagunk újra evangelizálásával kell kezdeni. Az igazi válasz csak az lehet, ha kritikus és folyamatos önvizsgálatot tartunk, illetve, ha megtérünk Krisztus igazsága fényében. Csak a belső megújulás tesz alkalmassá bennünket arra, hogy választ tudjunk adni korunk spirituális igényeire.

Az „Ádvent embere” Adolf Kolping prófétai lélek volt. Jövőbe látott, hosszú időre adott útmutatást. Mai megemlékezésünkben is láttuk ezt. Bizonyítja, hogy az Egyház a boldogok közé iktatta. Nyugodtan ráhagyatkozhatunk tanítására. Járjunk azon az úton, amit másfél évszázaddal előbb megmutatott. Járható út, biztosan célhoz vezet. Kérjük a mi Kolping Családunk számára is közbenjárását.