Körmendi kolpingos fiatalok a madridi Ifjúsági Világtalálkozón

XXVI.  Ifjúsági Világtalálkozó 2011, Madrid

A XXVI. Ifjúsági Világtalálkozót 2011. augusztus 16. és 21. között Spanyolország fővárosában, Madridban rendezték meg, melyen négy körmendi fiatal – köztük három Kolping-tagunk – is részt vett, s amelynek során lehetőségük nyílt a Szentatyával való találkozásra és közel kétmillió fiatallal együtt közösen megvallani keresztény elkötelezettségüket. A Világtalálkozó jelmondata Szent Pál kolosszeiekhez írt levelének szavai voltak: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben.” (Kol 2,7)

A Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó a Római Katolikus Egyház rendezvénye, amely a Föld minden térségéből érkező fiataloknak és fiatal felnőtteknek szól. Magyarországról körülbelül 1700 ifjú vett részt a Világtalálkozón, ebből a Szombathelyi Egyházmegyéből 48-an indultak útnak.

„Augusztus 9-én délután fél egykor Császár István püspöki helynök úr áldásával felkerekedtünk a Nagy Eseményre, amelyet már hónapokkal ezelőtt izgalommal vártunk. A bő kétezer kilométeres távolságot autóbusszal tettük meg, így az út közel két napig tartott, ami nem kis megpróbáltatás elé állított minket. Lelki vezetőnk, az indonéz származású kőszegi missziós, Elias Ohoiledwarin atya vezetésével azonban ezt a nehézséget is vidám lélekkel leküzdöttük, ami által ráhangolódtunk a Világtalálkozóra. Utunk során megcsodálhattuk Szlovénia, Észak-Olaszország, és Dél-Franciaország mesébe illő tájait, Marseille-t, impozáns kikötőjét és homokos tengerpartját pedig volt alkalmunk egy fél napon át szemügyre venni és lubickolni benne.

A francia pauzát követően az előtalálkozónk helyszínére, Valenciába siettünk, ahol öt napot töltöttünk, amely a szombathelyiek mellett a Veszprémi Egyházmegye fiataljai számára is az előtalálkozó helyszínéül szolgált. Spanyol vendéglátóink szívélyes fogadtatásban részesítettek minket, szállásunk a plébánia épülete volt, közvetlen a templom szomszédságában, ahol mindennap lehetőségünk nyílt a szentmiseáldozatban való részvételre.

A programokat illetően meglehetősen kötetlenül gazdálkodhattunk időnkkel, csupán a szentmisék és néhány kulturális rendezvény volt fix időpontban – utóbbiak is csak opcionális jelleggel –, így mindannyian saját érdeklődésünknek megfelelően barangolhattuk be Valencia utcáit és nevezetességeit. Ugyanakkor a közösségi szellem erősítése érdekében teljes csoportos látogatást tettünk a valenciai katedrálisban. A haranglábhoz vezető 205 lépcsőfok után, a katedrális tetején képeslapra illő, csodás panoráma nyílt a városra.

Ottlétünk túlnyomó részében a közös ismerkedés, a lelki előkészület, valamint Valencia és a többi nemzet keresztényeinek megismerése és a velük való fényképezkedés volt terítéken, melyet ki-ki a maga módján, illetve csoportosan vitt végbe. A francia riviéra után a spanyol tengerparttal is jól összebarátkoztunk, többen templomokat, múzeumokat látogattunk, illetve jópáran ellátogattunk a futballstadionba, illetve a valenciai Forma-1-es pályára. Természetesen a lelki programokon is részt vettünk, a közös rózsafüzér, a napi istentiszteletek, valamint a záró szentmise – melyet Valencia érseke mutatott be – lehetőséget nyújtottak a Világtalálkozóra való ráhangolódásra.

Vendéglátóink közvetlensége, vidámsága és szeretete igazán felejthetetlenné tette valenciai ottartózkodásunkat, általuk betekintést nyerhettünk a hispán kultúrába és egyházi életbe. A civilizációs kölcsönhatás természetesen kétoldalú volt, újdonsült spanyol barátaink is megismerkedhettek egy-két hungarikummal; mi is megtanítottuk őket néhány magyar nótára, ők pedig minket néhány spanyol énekre.

Az előtalálkozó öt napja után Madrid felé vettük az irányt, hogy - közel kétmillió zarándoktársunkkal együtt – tanúságot tegyünk keresztény életünkről, és kifejezzük Krisztusba vetett hitünket.

Szállásunk ezúttal egy középiskola tornatermében volt, a közlekedés lebonyolítására hetijegyet, étkeztetésünkre voucher-jegyeket kaptunk szervezőinktől, így ellátásunk teljes mértékben rendezett volt.

Madridban három napon át (augusztus 17-19. között) magyar nyelvű katekéziseken vettünk részt Bíró László tábori, valamint Böcskey László nagyváradi püspökatyák vezetésével, amelyek során kiscsoportos beszélgetésekre, tanúságtételekre, és szentmisékre is sor került. Továbbá egyházmegyénk megbízatásának eleget téve prezentációval egybekötött lelki elmélkedést tartottunk, és a „Bízz benne, veled az Úr” című éneket adtunk elő a katekézisek két helyszínén.

Esténként a városközpontban zajlottak a Világtalálkozó programjai, melyeknek elsődleges helyszíne a Cibeles-tér volt. Itt volt augusztus 16-án a nyitószentmise, melynek monumentális voltál mi sem mutatta jobban, hogy még több utcával odébb is hívők sokasága állt, hogy Madrid érsekének áldozatbemutatását nyomon követhesse a kivetítőkön.

Augusztus 18-án délben fogadtuk a Szentatyát, aki este ugyancsak a Cibeles-téren intézett beszédet a fiatalokhoz.

Másnap a Fiatalok Keresztútjának szintén a Cibeles-tér és környéke szolgált helyszínül, mely igazi kuriózum volt: a „mi kálváriánk”.

A köztes időket szintén egyénileg, illetve csoportosan a város és nevezetességeinek megismerésére használtuk, többen meglátogattuk a világhírű madridi képtárat, a Pradot, valamint az Estadio Santiago Bernabéu-t is.

Augusztus 20-án, államalapító Szent István királyunk ünnepén közös „összmagyar” szentmisén vettünk részt, mely igazán felemelő élmény volt, és mintapéldája lehetett a magyarság együvé tartozásának és összefogásának kifejezésére. Nagy megtiszteltetés volt számomra közel 1700 magyar előtt az olvasmányban Szent István fiához intézett intelmeit felolvasni. Délután a Cuatro Vientos repülőtérre sietett a fiatalság, hogy az este folyamán közös szentségimádáson és virrasztáson vegyen részt a Benedek pápával.

A Világtalálkozó vasárnap a pápai szentmisével ért véget, melyben a Szentatya a fiatalokat tanúságtételre és hitük megvallására buzdította, valamint kifejezte, hogy a fiatalok jelenléte megújítja a Katolikus Egyházat és új lendületet ad neki.

A záró misét követően minden nemzet hazafelé vette az irányt. Kis csoportunk a hazaúton Nizza városa mellett tartott pihenőt, a várost a nappali forgatagban éppúgy megcsodálhattuk, mint az egyedülállóan szép esti kivilágításban is. Természetesen tengerparti város révén, a köves tengerparton is megmártóztunk a Földközi-tengerben, majd testileg kissé megfáradva, de lélekben annál inkább megerősödve tértünk vissza kis hazánkba.”

Simonits Ádám