Amantius püspök irányítása alatt 381-ben már püspökség volt ezen a területen. A horvátok letelepedése és megkeresztelkedése után itt rögtön létrejött keresztény közösség. Szentháromságról nevezett plébániáról és középkori várról is szólnak írások. A várat a hagyomány szerint egy Lodbring nevű burgundiai nemes alapította, aki a keresztes hadjáratról visszatérve itt verte fel sátrát. Nevéből ered a Ludbreg név.

A város kiemelkedő építménye a kastély, amely meghatározza a mai Ludbreg városképét. A középkori toronymagban található a barokk stílusjegyeket viselő kastélykápolna, ahol a az eucharisztikus csoda történt. Ismert híres horvát és magyar nemesi családok voltak a vár birtokosai, majd a 17. század elején a Batthyány családé lett. A körmendiek számára még azért is nevezetes, mert Faludi Ferenc költőnk édesapja, Faludi János a Batthyány család szolgálatában állt, s egy ideig Ludbregben volt Strattmann Eleonóra grófnő tiszttartója.

A mai plébániatemplomot 1410-ben építették az ősi római bazilika alapjaira. Később a templom körül falakat emeltek védekezésül a törökök ellen. A templom építése utáni évben, 1411-ben eucharisztikus csoda történt: egy ismeretlen nevű pap a szentmise alatt, amelyet a Szent Kereszt kápolnában mutatott be, kétségbe vonta, hogy az átváltozás után a kenyér és a bor valóban Jézus testévé és vérévé változik át. Ezután a szeme láttára a kehelyből valódi emberi vér folyt ki. A pap először elrejtette a szent vért, de halála előtt elárulta a rejtekhelyet. A nép tisztelni kezdte a szent vért. Mindezt leírták a Liber miraculorumban, azaz a Csodák könyvében. X. Leó pápa 1513-ban kelt bullájában hivatalosan elismerte a csodát, és engedélyezte a szent vér tiszteletét a plébániatemplomban. Strattmann Eleonóra grófnő 1721-ben drágakövekkel díszített arany ereklyetartót ajándékozott a templomnak, amelyben mindmáig őrzik a szent vért.

A 18. században pestisjárvány pusztított Horvátország moslavinai vidékén. A horvát parlament 1739-ben fogadalmat tett, ha Isten megszünteti a járványt, akkor Jézus jeruzsálemi sírjáról nevezett templomot építenek ott, ahol Horvátország legnagyobb kincsét őrzik, vagyis Ludbregben. A fogadalom beváltására mintegy 250 évig kellett várni. Végül 1994-ben a város által adományozott területen, amelyen több ezer zarándok vehet részt a szentmisén, felépült a zarándoktemplom. A templom előtti téren a keresztút 14 stációja készült el, mindegyik kis kápolna formájban, két gyóntatószékkel.

Josip Durkan plébános, aki már több alkalommal járt Körmenden, nagy szeretettel fogadta, és a szentmise előtt köszöntötte a zarándokcsoportot. A szentmisét a plébániatemplomban dr. Gyürki László, a Kolping Család volt prézese mutatta be, és emlékeztetett a szentbeszédben arra, hogy erősítsük meg az Oltáriszentség iránti hitünket, vegyük komolyan fogadalmainkat, és igyekezzünk azokat teljesíteni. A szentmise után Durkan plébános bemutatta a kastélyt, benne az ősi kápolnát, ahol a csoda történt, majd a nagy téren épült fogadalmi templomot.

Búcsúzásul elvezetett bennünket a város szélén lévő magaslatra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra és környékére. Hazatérőben megálltunk Varasdon. Sétáltunk a városban, és megtekintettük a várat. Sajnos a templomok mind zárva voltak. Varasd 1997-ben lett püspöki székhely, és a Mennybe felvett Boldogságos Szűz Mária templom lett a püspökség székesegyháza. Megcsodálhattuk a 2002-ben készült bronz ajtót, amelynek domborművei Mária életét ábrázolják. Ugyancsak megálltunk Csáktornyán is, ahol a Zrínyiek várát nézhettük meg, és sétálhattunk a szép parkban.

Lentiben költöttük el vacsoránkat, majd testileg felüdülve, lelkileg gazdagodva tértünk vissza zarándokutunkról. Kértük Nagy Lajost, a Kolping Család elnökét és Jóna Imrét, a zarándoklat szervezőjét, hogy a jövő évben is gondoskodjék hasonló szép zarándoklatról.

Bedőcs Gyula

Forrás: Martinus